A Cambridge-i Egyetem kutatói olyan módszert találtak, amellyel napenergia segítségével képesek biomasszából olcsó, biztonságos és zöld üzemanyagot kinyerni. Ez a technológia akár forradalmasíthatná a közlekedést és a hulladékgazdálkodást is.
A modern társadalom egyik legnagyobb kihívása az, hogy mihez kezdjen az egyre nagyobb mértékben termelődő hulladékával. Míg a természet által előállított hulladék egyértelműen természetesen lebomlik, addig a saját szemetünk nagy része olyan sok idő alatt válik semmissé, hogy rendkívül szennyezi a bolygót.
A lignocellulóz biomassza mezőgazdasági hulladék, dr. Moritz Kuehnel, a Cambridge-i Egyetem kémiakutatója szerint kémiai szempontból olyan, mint a természet vasbetonja. „Erős és erősen kristályosodott cellulózszálakból áll, amelyeket erősen összefog a lignin és a hemicellulóz, mintha ragasztók lennének. Ez a merev struktúra adja a növények és fák stabilitását a természet erőivel szemben, és megvédi őket a bomlástól – pontosan ez az, amiért a lignocellulóz kémiai hasznosítása olyan nehéz” – írja a professzor a Nature Energy tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában.
Az egyetem kutatói által kitalált technológia egyszerű fotokatalitikus átalakítási folyamaton alapul, és lehetővé teszi, hogy még ezt az igen masszív lignocellulóz anyagot is hasznosíthassuk valahogy. Mindehhez nagyon leegyszerűsítve egy lúgos oldat, a biomassza és erős napfény kell – a folyamat végterméke pedig hidrogéngáz, ami az egyik legnagyobb lehetőség manapság, ha zöld üzemanyagról beszélünk. Egyelőre nagyobb mennyiségben és olcsón még képtelenek vagyunk előállítani, de akár a Cambridge-i Egyetem kutatóinak módszere is megoldás lehet erre a problémára.
A tanulmány társszerzője, dr. David Wakerley megjegyezte, hogy „a biomasszában rengeteg kémiai energia van, de az egész finomítatlan, így nem lehet közvetlenül gépekben felhasználni. A mi technológiánk segít az erős anyagokat és kötéseket hidrogén végtermékké alakítani.” Biztató, hogy a kutatócsapat különböző összetételű biomasszát is kipróbált a technológiához, és mind működött – nem volt szükség semmiféle feldolgozásra a folyamat előtt.
