A szeizmikus robbantások végzetes következményekkel vannak a zooplanktonokra, amelyek a tengeri tápláléklánc szerves részét képezik. Ha nem teszünk valamit a jelenség ellen, az egész ökoszisztéma felborulhat, és újabb kihalási hullámmal nézhetünk szembe – mondják a kutatók.
A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány a tengeri emlősöket emeli ki, mint kifejezetten veszélyeztetett fajokat. A zooplanktonok ugyanis, bár nem hallunk róluk túl sokat, azoknak az állatoknak az étrendjét képezik, amelyeket aztán a legnagyobb tengeri emlősök fogyasztanak el. Ha lecsökken a vacsora száma, lecsökken a tengeri emlősök populációja is – sokuk pedig már így is a kihalás szélén áll.
A tanulmány egyébként nem sokkal azután jelent meg, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálata kérvényt nyújtott be, hogy 145 kilométer hosszan robbanthassanak, ami nagyjából 350 ezer négyzetkilométernyi élővilágot érintene.
A kutatók megállapították, hogy egy darab szeizmikus robbantás után 24 órával látványosan lecsökken a zooplanktonok száma, a megfigyelt fajok számának felében pedig a vizsgált terület populációja ötven százalékkal csökkent. Háromszor annyi elpusztult zooplanktont találtak a zónában, és a krilllárvák is elpusztultak, amelyek pedig fontos alapját képezik a tengeri táplálékláncnak.
A probléma azzal van, hogy a zooplanktonok képezik az alapot – nélkülük még a legnagyobb ragadozók is elpusztulnak, hiszen a tápláléklánc lassan, alulról pusztul ki. A kutatók szerint súlyos következményei lesznek annak, ha elfogadják a most benyújtott kérelmet, és a szeizmikus robbantásokkal lassan alulról gyilkoljuk a tengeri ökoszisztémát.
