Bár a párizsi klímaegyezmény tökéletes irányt mutatott a szén-dioxid kibocsájtásunk csökkentésének, az igazság az, hogy valódi módszereket nem adott meg arra, hogy le is tudjuk követni a változásokat. Egyelőre nagyon jól haladunk az úton, de a jövőben újabb iránymutatásokra lesz szükség, ha szeretnénk tartani az évi 2 Celsius-fok alatti hőmérséklet-emelkedést.
A Nature Climate Change tudományos folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami a párizsi klímaegyezmény hiányosságait taglalja – leginkább azt, hogy az országoknak nincs egy egységes, mindenkire vonatkozó szabályozásuk, ami alapján be kell jelenteniük a változást, ezért félő, hogy mindenki más módszerekkel fog mérni, és beszámolni az eredményekről.
A Nemzetközi Klíma- és Környezetkutató Központ (Center for International Climate and Environmental Research, CICERO) kutatói kifejlesztettek egy módszert, amely kulcsfontosságú mutatók segítségével könnyen ellenőrizhetővé és összevethetővé tenné a klímaegyezményben részt vevő országok jelentéseit.
Ezzel a módszerrel sikerült megállapítani például, hogy az elmúlt három évben jelentősen csökkent a szén-dioxid kibocsájtása, ennek azonban nem kell annyira örülni, mint amilyen jó hírnek hangzik a dolog. Nagy része ugyanis onnan érkezik, hogy Kína valóban lényegesen kevesebb szenet használ, mint korábban – és mivel ez az ország az egyik legnagyobb károsanyag kibocsájtó, az összetett mutatókon is meglátszik a változás. Ez azonban azt is jelenti, hogy a többi ország nem áll jól annyira, mint kellene.
Szerencsére az is kiderült, hogy a szél- és napenergia terjedése pozitív hatással van a kibocsájtásra, ha ilyen tempóban folytatódik a váltás, akár még tényleg el is érhetjük a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat is.
