Az Akvárium Klub területén zajlott október első hétvégéjén a Fenntarthatósági nap, amely idén a 10. évfordulóját ünnepelte. Körbenéztünk kicsit a rendezvényen, és meghallgattuk, mit mondanak a szakértők a környezetvédelemről.
„Nem a fenntarthatóság a végső megoldás” – ez a mondat Szűcs-Winkler Róbert környezetinformatikus és fenntarthatósági gasztroblogger, a Felelős Gasztrohős egyik alapítója szájából hangzott el, ami azért a Fenntarthatósági napon elég furcsa, valljuk be. Valójában azonban teljesen igaza van: szerinte ugyanis a fenntartható szónak van egy bizonyos negatív csengése, azt jelöli, ami nem a legjobb, nem is túl jó, de nem rossz – fenntartható. A szakértő szerint ennél sokkal többre kellene törekednünk: jóra, boldogságra, kényelemre, mindezt úgy, hogy közben a környezetnek sem ártunk.
Ahhoz viszont, hogy ezt elérjük, még rengeteg mindennel foglalkoznunk kell – olyanok vagyunk, mint egy újszülött, aki már látja a világot, azt, hogy mi a probléma, és mit kéne tenni, de még képtelenek vagyunk elkezdeni valamit érdemben csinálni. Dr. Buzás Kálmán építőmérnök, egyetemi doktor, a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék munkatársa ezt egy nagyon szép példával illusztrálta. Vegyük azt, hogy egy barlanglakó mennyi környezetet fogyaszt, azaz mennyi környezeti javat használ fel: nagyjából évi 6 tonna vizet, ételt, fűtésre használt anyagokat, ruházatot, satöbbi. Az ősembernek is volt ökolábnyoma, csak sokkal kisebb, mint nekünk. A légköri emissziója volt a legnagyobb: ebből a hatból 5,1 tonna, a végterméke 0,8 tonna (igen, ezt is bele kell számítani), a szilárd hulladéka 0,1 tonna. Ehhez képest a fejlett társadalomban évi 80 tonna az egy főre eső környezeti fogyasztás – ez persze nem csak a mi hibánk, hiszen a környezeti fogyasztást is muszáj ide sorolnunk, nagyon kevesen engedhetik meg maguknak például, hogy az erdőből gyűjtögessék össze a tűzifának valót, aztán a nappali közepén elégessék. A légköri emissziónk háromszorosára nőtt, a szilárd hulladékunk pedig 3 tonna körül van jelenleg. Óriási fogyasztási növekedéssel számolhatunk, ráadásul többen vagyunk, és kisebb helyekre, városokba tömörödünk.
Ráadásul az elektromosságból sem tudunk visszavenni, már ami a nyugati világot jelenti (és ilyen szempontból mindenképpen ide soroljuk Magyarországot is). Pedig már azzal is rengeteget segíthetnénk a fogyasztáscsökkentésben, ha azokat az eszközöket, amelyek otthon standby módban működnek, azaz úgy is áramot fogyasztanak, hogy nem használjuk őket, kihúzzuk az áramról. Ezt persze egy fagyasztónál nehezebben lehet megoldani, mint mondjuk egy tévénél, de ha már néhány elektromos eszközünkkel megtesszük, sokat spórolhatunk az áramszámlán, és még a környezetünknek is jót teszünk vele.
Ha így folytatjuk a környezetszennyezést, lokálisan is időjárási változásokra kell számítanunk – Labancz Krisztina meteorológus szerint szárazodás várható bizonyos évszakokban, jönnek a szélsőségek, télen pedig megnő a csapadék mennyisége. Ez nem feltétlenül az egyénekre lesz majd negatív hatással, hanem a gazdaságra, legfőképpen a mezőgazdaságra, hiszen nehezen állunk majd át a megváltozott körülmények okozta változásokra.
Aztán a csapadékmennyiség növekedése a vízelvezetésben és a vízkezelésben is változásokat hoz majd. Dr. Buzás Kálmán szerint azonban nem csak a megnövekedett csapadék elvezetésére kell figyelnünk, sokkal jobban tennénk, ha újrahasznosítanánk és felhasználnánk azt ahelyett, hogy megszabadulunk tőle. Így például az aszályoknál jelentkező automata öntözőberendezések használatát is ki lehetne küszöbölni. De ebben még egyáltalán nem gondolkodunk, főleg Magyarországon – ritka az, ha valahol nem csak megszabadulni akarnak az esővíztől, hanem fel is akarják használni azt, pedig ez nem modern kitaláció: régen újrahasznosították az elhasznált vizet és az esővizet is. Csak ez a szokás a modern életvitelünkből teljesen kimarad.
Persze azért nem csak negatívumokkal találkoztunk a Fenntarthatósági napon – rengeteg, a környezeti és társadalmi problémákra megoldást kereső kiállítóba futottunk, újrahasznosított plakátokból készítettünk telefontokot és táskát, megismertük a helyi superfoodokat, és újrahasznosított papírból készült noteszokat is vásároltunk. Egy napig a Deák tér környezettudatossággal volt tele – talán mindenki, aki meglátogatta az ingyenes programokat, hazavitt magával egy kicsit a környezetbarát életérzésből.
