A nagy közép-európai energiajátszma – 1. rész
Németország energiapolitikáját 2010 óta az úgynevezett Energiewende határozza meg: a megújuló energiákra és a nagyobb energiahatékonyságra való átállás, amelynek része az atomenergia fokozatos elhagyása is 2022-ig.
A megújuló energia a legtöbb ember fejében összekapcsolódik az önellátással, az energiafüggetlenséggel. Egyszerűnek tűnik a képlet: ha egy közösség vagy egy ország az energiaigényének mind nagyobb részét megújulókból fedezi, akkor egyre kevésbé van igénye kívülről importált energiára is. Valójában a helyzet jóval bonyolultabb.
„A nap- és a szélenergiával, a sok kedvező tulajdonságuk mellett, van egy fontos probléma: a kiszámíthatatlanságuk. A nap nem süt mindig, és a szél sem fúj folyamatosan. Megfelelő időjárás esetén az erőművek rengeteg energiát termelnek, máskor viszont jóval kevesebbet. Annak érdekében, hogy a lakosságnak ekkor is stabilan biztosítani lehessen az áramszolgáltatást, más energiatermelőknek kell belépniük a rendszerbe. A megújulók mellé tartalék-kapacitást kell rendelni. Erre a feladatra leginkább a gázerőművek alkalmasak, mert gyorsan és rugalmasan be lehet indítani vagy leállítani őket” – mondta Lehőcz Balázs, a MET Power vezérigazgatója.
Az Energiewende hatására felértékelődött tehát a gáztüzelésű erőművek szerepe Németországban. Ahogy egymás után zárják be az atomerőműveket, illetve helyezik üzembe a napelem-parkokat és a szélerőműveket, úgy van egyre több földgázra is igény.
Németország az ehhez szükséges földgázt külföldről szerzi be. Így vált Berlin érdekeltté abban, hogy megerősítse a közvetlen energiakapcsolatot Oroszországgal. Arról, hogy ennek milyen következményei lettek, sorozatunk következő részeiben számolunk be.
Forrás: MET Hungary
