Ördögi körbe kerültünk: a globális felmelegedés miatt a kisebb tavak és folyók egyre több metánbuborékot eregetnek magukból – a felszabaduló metán azonban egyre jobban hozzájárul a levegő melegedéséhez, így közvetve a még több metán felszabadulásához is.
Nem kizárólag mi, emberek vagyunk felelősek a globális felmelegedésért, de arról mi tehetünk, hogy a természet is ráerősített a témára: az általunk felgyorsított klímaváltozás miatt egyre több metánbuborék képződik a vizekben, ami még jobban előidézi az átlaghőmérséklet növekedését és az üvegházhatást. A holland Radboud Egyetem kutatói a Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban magyarázzák el az összefüggéseket, és azt, hogy mit kellene tennünk a szomorú tendencia megfékezéséhez.
A holland kutatók tanulmánya a sekély tavakra, folyókra és mocsarakra fókuszál, a vizes területek ugyanis a természetes üvegházhatású gázok kibocsájtásának egyik fő okozói. A gázbuborékok úgy fejlődnek, hogy a fenéken, a földben összegyűlt metán összegyűlik és buborékot képez, ami ha kiszabadul a tófenékről, a felszínre jut, és a levegőbe kerül.
A kutatás – amelyben a Holland Ökológiai Intézet (Netherlands Institute of Ecology, NIOO-KNAW) is részt vett – során holland, kanadai és svéd vizes élőhelyekből gyűjtöttek össze metánmintákat, majd ezer literes mesterséges minitavakban szimulálták a metánbuborék-képződést. Az utóbbi módszer abban segített a kutatóknak, hogy a hőmérsékletváltozáson kívül minden más környezeti tényezőt kiiktassanak a buborékok képződésének okaként.
A kutatók azt találták, hogy 4 Celsius-fokos melegedés nagyjából ötven százalékkal növelte a buborékokon keresztül az atmoszférába jutó metán mennyiségét, 1 Celsius-fokos melegedés esetén pedig 6-20 százalékos változást figyeltek meg a tudósok.
A kutatók szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha aktívan csökkentenénk a metánkibocsájtásunkat, így nem kerülne annyi az anyagból a tavak üledékébe sem.
