A 20. század második felében sokan azt várták, hogy az ezredfordulón az energiapiacot a megújulók forradalma fogja megváltoztatni. Bár a zöld energia jelentősége valóban egyre jobban növekszik, az elmúlt két évtized legnagyobb hatású energetikai forradalma inkább a palagázhoz fűződik.
A palagáz és a földgáz gyakorlatilag ugyanaz az anyag, a közöttük lévő különbség abból fakad, hol és hogyan helyezkednek el a föld mélyén. A földgáz a létrejötte után lassan tovább vándorol, mígnem olyan alacsony áteresztőképességű geológiai réteghez ér, amelyen már nem jut keresztül, és alatta „csapdába esik”. A kutatók feladata ezeket a helyeket megtalálni, és a záróburkot átfúrva „kiszabadítani” a foglyul esett gázt.
Ezzel szemben a palagáz nem gyűlik össze, hanem a földmélyi, szintén alacsony áteresztőképességű pala-alakzatok egészen kicsi, olykor mikroszkopikus méretű üregeiben, csatornáiban és hajszálereiben reked meg.
„A palagáz léte a szakemberek előtt korábban sem volt ismeretlen, de kitermelhetetlennek hitték: nem állt rendelkezésre olyan technológia, amellyel hatékonyan és gazdaságosan ki lehetett volna aknázni. Az 1990-es években azonban döntő fordulat történt. Egy amerikai mérnök, George P. Mitchell kifejlesztett egy olyan eljárást, amely mindezt lehetővé tette” – mondta Kiss László, a MET Magyarország nagykereskedelmi és portfólió menedzsment igazgatója.
Ez a hidraulikus repesztéses eljárás, amelynek során lefúrnak a gáztartó rétegbe, majd homokot és különböző vegyszereket is tartalmazó, hatalmas mennyiségű vizet szivattyúznak bele, amely megrepeszti a palaréteget. Az új eljárásnak köszönhetően lehetővé vált a palagáz kitermelése, amely az Egyesült Államok energiapiacára volt a legnagyobb hatással.
Forrás: MET Hungary
