Nemrég pozitív hírek érkeztek az ózonlyukról: az Antarktisz feletti rés egyre csökken, amit szakértők szerint a melegedő levegőnek is köszönhetünk.
Az ózonréteg vastagszik és vékonyodik az idő múlásával, ez egy természetes folyamat – persze az ózonlyuk megjelenésén kívül. Ózonrétegnek egyébként a sztratoszféra ózontartalmú részét értjük, amely képes bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzást elnyelni, éppen ezért elképesztően fontos a földi élet fennmaradása szempontjából. A szakértők szerint 2040-re 20 millió négyzetkilométer alatt lesz az ózonlyuk területe, ami hatalmas előrelépés a kiindulási állapothoz képest.
2017-hez képest utoljára csak 1988-ban volt ilyen kicsi a lyuk az ózonrétegünkben. A NASA és a NOAA kutatói szerint ez nagyban köszönhető az antarktiszi meleg levegőjű örvénylésnek, amely azt az alacsony nyomású levegőmennyiséget jelenti, amely az Antarktisz felett óramutató járásával megegyező irányban kering. Ez segített minimalizálni a sarki sztratoszferikus felhőképződést az alsóbb légrétegekben, ami azért fontos, mert ezek a felhők olyan klór- és brómkatalizátoros reakciókhoz vezetnek, amelyek lebontják az ózont. A kevesebb levegőben lévő ózon pedig nagyobb ózonlyukat eredményez. Az Arktisz felett egyébként hasonlóak a körülmények, ezért van arrafelé kevesebb probléma az ózonréteg vékonyodásával.
Ez csak azért elkeserítő, mert a kutatók szerint az ózonréteg újravastagodása egyáltalán nem a környezetvédelmi törekvéseinknek köszönhető, hanem természetes jelenség, ami egy idő után ugyanúgy visszafordul majd, ahogyan javított a helyzeten.
