Mindannyian tudjuk, hogy a korallfehéredés az egyik legkomolyabb következménye a melegedő óceánoknak – ez utóbbiért pedig mi vagyunk felelősek. Sajnos azonban hajlamosak vagyunk kevésbé figyelni az olyan problémákra, amikkel nem találkozunk személyesen, és a legtöbb ember számára a korallzátonyok nem mindennapos látványt jelentenek. Egy gyönyörű képkockákkal és fontos mondanivalóval rendelkező dokumentumfilm azonban sokat változtathat ezen a helyzeten.
A Chasing Coral (korall nyomában) Netflix-dokumentumfilm Richard Vevers brit búvár monológjával indul, aki hasonló problémákat fogalmaz meg, mint mi a bevezetőnkben: az embereket nem érdekli eléggé a tengeri élőlények hanyatlása, pedig egy igazi földönkívüli világ él a korallzátonyainkban. Az egykor színpompás és élettel teli zátonyok a globális felmelegedés okozta óceáni hőmérsékletemelkedés következtében elhalnak, a korallok kifehérednek, a rajtuk élősködő és közöttük megbúvó élőlények otthontalanul maradnak. Vevers szerint az egyetlen jó hír az, hogy olyan korban élünk, amikor még megváltoztathatjuk a történelmet, és van még egy kis időnk tenni valamit a korallzátonyok teljes pusztulása ellen.
A dokumentumfilmet az a Jeff Orlowski rendezte, aki a 2012-es, hasonlóan környezetvédelmi témájú Chasing Ice-t (a jég nyomában), számára is természetes volt, hogy a korallfehéredés lesz a következő globális probléma, amit a jégolvadás után bemutat. Veversszel rengeteg korallzátonyt bejártak, kezdve a karibi térséggel, Polinézián át a Nagy-korallzátonyig. A forgatás azonban nem volt egyszerű: az időjárási viszonyok ezeken a területeken elég kiszámíthatatlanok, és a csapatnak tudnia kellett, hol a legdrámaibb a fehéredés, hogy a legnagyobb bajba jutott területeket tudja megmutatni filmen.
Fotó: XL Catlin Seaview Survey/The Ocean Agency (Richard Vevers)
A korallok egyébként nem csak önmagukban fontosak – azzal, hogy elpusztulnak, rengeteg hozzájuk kötődő tengeri állatot és növényt is magukkal visznek a sírba. A tengeri állatvilág 25 százaléka korallzátonyokon kezdi meg az életét, sokuk folyamatosan összeköttetésben áll ezekkel a különleges lényekkel. Az emberi életre is hatással lesz, ha a korallok kipusztulnak: ezek a hozzájuk köthető tengeri állatok ugyanis az étrendünk szerves részét képezik, vagy legalább is az étrendünk étrendjét jelentik. Ráadásul a korallokból nyerünk néhány gyógyszer-alapanyagot is, többük a rákkal veszi fel a harcot.
Mégis, egyáltalán nem figyelünk rájuk: a Nagy-korallzátony 29 százaléka pusztult el 2016-ban, az északi része átlagosan 67 százalékot vesztett. 2015-ig a világ korallzátonyainak több mint 40%-a elpusztult. A Karib-tenger koralljainak pedig 80 százaléka halt ki az elmúlt negyven évben.
