A nagy közép-európai energiajátszma – 7. rész
Lengyelország a gázfogyasztásának nagy részét jelenleg orosz importból fedezi, a Gazprommal kötött hosszú távú szerződése 2022-ben jár le. Történelmi okokból azonban meglehetősen bizalmatlan Oroszországgal szemben, ezért Norvégia és a globális LNG-kereskedelem révén igyekszik lazítani a függőségen.
Európában a lengyelek fogadták a legnyitottabban a hidraulikus repesztési eljárást, de miután kiderült, hogy a földrajzi adottságaik kedvezőtlenek ahhoz, hogy megismételjék az amerikai palagáz-forradalmat, két irányba kezdtek el tájékozódni.
Świnoujście-ben megépítették az első LNG-terminált, hogy közvetlenül is bekapcsolódhassanak a cseppfolyósított földgáz kereskedelmébe. A 2015-ben átadott létesítmény segítségével fokozatosan erősíteni akarják az LNG szerepét, hogy mire 2022-ben lejár a Gazprommal kötött szerződésük, kedvezőbb pozícióból tárgyalhassanak az oroszokkal. A tervek szerint ide futnak majd be a további amerikai LNG-szállítmányok is.
Az energiaforrások diverzifikálása érdekében vezetéket építenének a jelentős gázkészlettel rendelkező Norvégiába. A tervek előrehaladott állapotban vannak; jelenleg azt tanulmányozzák, hogy a 2 milliárd euróba kerülő vezetékre megfelelően nagy igény van-e, mivel a befektetők csak akkor építik meg, ha legalább 75 százalékos kihasználtsága lesz.
A vezetéken, ha megépül, 2022-ben indulhat a gázszállítás. Az új csatorna nem csak Lengyelországnak lenne fontos gázbeszerzési alternatíva, hanem – a már meglévő szárazföldi infrastruktúrán keresztül – Ukrajnát is elláthatja.
„Ha megépül a norvég vezeték, és megélénkül az LNG-kereskedelem is, Lengyelországnak esélye lehet arra, hogy középtávon regionális gázkereskedelmi központtá váljon – mondta Pócs Balázs, a MET szóvivője.
Hogyan viszonyul Magyarország az amerikai LNG-exportálási szándékhoz, és létezik-e megfelelő terminál? Erről szól a cikksorozatunk következő része.
Főkép: Flickr / ruben van eijk
Forrás: MET Hungary
