Egy nemzetközi kutatócsapat felfedezhetett egy műanyagbontó enzimet, méghozzá teljesen véletlenül: egy műanyagevő baktérium által termelt enzimet módosítottak, amiről kiderült, hogy így már sokkal hatékonyabban bontja le a PET-palackok anyagául is szolgáló műanyag polietilént.
Minden egy japán szeméttelepen kezdődött: 2016-ban még itt fedeztek fel egy olyan baktériumtörzset, amely képes lebontani a műanyagokat. Egyértelmű, hogy rengeteg kutató ugrott rá a felfedezésre, hiszen a műanyagszennyezés jelenleg az egyik legnagyobb globális környezeti probléma a világon.
Minden másodpercben nagyjából 20 ezer műanyagpalackot vásárolunk meg. 2004-ben még „mindössze” – ez is hatalmas mennyiség – évi 300 milliárd PET-palackot gyártottunk le, 2014-ben ez már 460 milliárd volt, tavaly pedig 470 milliárd. Az előzetes számítások szerint 2021-re 600 milliárd palackra rúg majd ez a szám.
2016-ban kevesebb, mint az eladott palackok felét gyűjtötték össze újrahasznosításra, és mindössze 7 százalékukat használták fel újra PET-palack gyártására. A legtöbb műanyagpalack még mindig a hulladéklerakókban és az óceánban végzi. A növekedő tendenciát a kutatók szerint az okozza, hogy az ázsiai fejlett országokban megnövekszik az igény a palackozott víz és egyéb italok iránt, hála az egyre inkább rohanó életvitelnek.
Átlagosan 5-13 millió tonna műanyag kerül minden évben az óceánba – már ez a két szám is elképesztő, és akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez nem egy olyan dolog, ami valaha kiürül onnan, hanem évről évre felgyülemlik, összeadódik. 2050-ben súlyra már több műanyag lesz a világóceánban, mint hal, ez pedig azért elég borzasztó összehasonlítási alap. Ráadásul a vízi madarak, halak és más tengeri élőlények az apróbb műanyagdarabokat lenyelik, de megemészteni nem tudják – a jelenség egészségügyi következményei egyelőre beláthatatlanok.
Ezért is olyan fontos, hogy a japán szeméttelepen talált baktériumtörzset kutatók elemezni kezdték, és egy nemzetközi kutatócsapatnak sikerült is reprodukálnia az enzimet, amelyet ezek a baktériumok előállítanak – csakhogy közben kicsit módosították is, amitől még hatékonyabban bontja le a PET-palackok anyagául is szolgáló műanyag polietilént.
A kutatók azt találták, hogy a PET-faló enzim szerkezete nagyon hasonlít azokhoz az enzimekéhez, amelyek természetes módon is előfordulnak, vagyis azok az élőlények állítják elő, amelyek képesek a műanyag megemésztésére. Bár az újrafejlesztett enzim csupán 20 százalékkal gyorsította fel a folyamatot, azt érdemes megjegyezni, hogy laboratóriumi körülmények között tovább fokozható ez a sebesség, így könnyen lehet, hogy tényleg megtaláltuk a problémát a világ műanyagszennyezésére.
