A tiszta víz hiánya egyre égetőbb problémává fog válni az elkövetkezendő években, még ott is, ahol jelenleg nem érezzük, hogy hiánycikk lenne a fogyasztható édesvíz. Kutatók most egy új megoldást találhattak a jelen- és jövőbeli nehézségek megoldására: egy új módszerrel csapolnák le a ködöt tiszta ivóvízzé.
Egy ENSZ-jelentés szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz. Ez nem is meglepő, ha arra gondolunk, hogy a Föld vízkészletének mindössze 2 százaléka iható, öntözhető tiszta víz. A vízhiány problémája elsősorban Afrikát és Dél-Ázsiát érinti, de évtizedeken belül a fejlett országok is problémákba ütközhetnek.
A ködaratás valami olyan dolognak tűnhet, amit elsősorban a tündérek és manók csinálnak a mesékben, de valójában már évtizedek óta működő rendszerről van szó, ami igenis hatékony módja a mezőgazdaságban felhasználható víz gyűjtésének. Ködhálókat már az 1980-as évektől használunk, az ezekkel bevont nagyobb területeken pedig akár napi 6000 liter vizet is összegyűjthetünk így.
A Virginia Tech kutatói most kicsit átalakították a korábbi dizájnt, és olyan ködarató készülékeket hoztak létre, amivel megháromszorozhatjuk a lefölözött víz mennyiségét. A mostani ködhálók vízszintes és függőleges zsinórokból is állnak, az új megoldás azonban csak a függőlegeseket tartaná meg, és megszabadulna a vízszintesekből – ezért hívják már most ködhárfának.
Brook Kennedy, az egyik fejlesztő kutató, biometrikus dizájnnal foglalkozik, és az inspirációt az Egyesült Államok faóriásaitól, a vörösfenyőktől kapta. Ezek a növények ugyanis vízfelvételük egyharmadát a ködből szerzik be. Innen jött az ötlet, hogy csak a függőleges zsinórok maradjanak meg a ködhálókból – a vörösfenyők elrendezkedésében sem látunk túl sok vízszintes vonalat.
A technológiát most fogják elsőként élőben kipróbálni, de úgy számolják, hogy legalább háromszor annyi vizet fog tudni begyűjteni, mint a korábbi ködhálók – ami rengeteget segíthet a vízhiányban szenvedő országokon.
