A COP23 konferencián nagyban zajlanak a tárgyalások a párizsi klímaegyezményt illetően – Kína és India azonban már most elégedetlen a megállapodások miatt.
A párizsi klímaegyezményt 2015-ben fogadták el, és 2020-ban fog életbe lépni az a része, amely már a gyakorlati intézkedéseket várja el az aláíró tagországoktól. Kína és India azonban arra hívta fel a figyelmet a tanácskozások első napján, hogy egyáltalán nem elég 2020-ban nekikezdeni a változtatásoknak, már most tennünk kellene valamit a bolygó túlélése érdekében. A felvetést azonban több ország, köztük a szervező Fidzsi-szigeteki Köztársaság is ellenezte, és türelemre szólította fel Kínát és Indiát.
A két ország szerint ennek az ellenvetésnek az az oka, hogy a 2020 előtti intézkedések elsősorban a fejlett, iparosodott országokat érintenék, ezek pedig nem akarják túlvállalni magukat, így nyomást gyakorolnak a kisebb országokra is. A változásokat sürgető nációknak azonban igazuk van: ha mindenki mindent megtesz, amit a párizsi klímaegyezményben vállalt, még akkor sem tudjuk az iparosodás előtti mértékhez képest 2 Celsius-fokra csökkenteni az átlaghőmérséklet emelkedését. Sokkal radikálisabb intézkedésekre van szükség, amelyeknek a 2020 előtti munkákkal neki lehetne kezdeni.
Korábban írtunk már arról, hogy nagyjából 5 százalék annak az esélye, hogy valóban tartani tudjuk a párizsi klímaegyezményben foglaltakat, ez sajnos azóta sem változott. A Washingtoni Egyetem kutatói az eredményre úgy jutottak, hogy 50 év alatt összeszedett adatokat elemeztek, amelyeket a klímaegyezményben résztvevő országok és az ENSZ gyűjtött össze. A számításokat a világnépesség alakulásához, a közgazdasági trendekhez és a károsanyag-kibocsájtás alakulásához viszonyították. Kiderült, hogy a szénintenzitáson fog múlni az egyezmény jövője, ami azt mutatja, hogy mennyi szén-dioxid kibocsájtás esik egy dollárnyi közgazdasági aktivitásra egy adott országban. A szénintenzitás csökkenésének üteme fogja megadni, hogy 2100-ra beérjük-e a kitűzött céljainkat, vagy sem.
