Kétszer is gondold meg, mielőtt kagylóból készült szuvenírt vásárolsz!

A legtöbb ember fejében az a téves elképzelés él, hogy a különböző kagylós és tengeri csigás szuveníreket szorgos kezek gyűjtik össze a tengerpartokról, majd így adják el őket, miután a bennük található élőlények maguktól, természetes módon elpusztultak. A valóság azonban egyáltalán nem ez: a kagylószuvenír-biznisz sokkal kegyetlenebb és környezetszennyezőbb, mint gondolnánk.

A kagylóhéj-kereskedelemről keveset hallunk, mert legtöbben alapvetően arra gondolunk, hogy ezeket a szuvenírként árusított állati vázakat már a benne élő élőlények nélkül, élettelen tárgyakként gyűjtik össze a kereskedők. Ez azonban nem is állhatna távolabb az igazságtól: a National Geographic cikkéből kiderül, hogy komoly környezetszennyező vonatkozásai vannak a dolognak, ráadásul a begyűjtött kagylókat különös kegyetlenséggel pusztítják el, mielőtt a vázukat szépen megtisztítják, becsomagolják, és a boltokba szállítják.

A National Geographic cikke az indiai kagylóhéj-kereskedelemről szól, de valószínűleg hasonló a helyzet a világ többi részén is, ahol kagyló- és csigahéj-szuveníreket árusítanak. A cikkben említett feldolgozóközpont havonta 30-100 tonnányi kagylót és tengeri csigát gyűjt be, amelyek még élnek, amikor a kereskedők befogják őket. A feldolgozás első lépése a kiszárítás, ekkor tűző napra helyezik az állatokat, amelyek vagy itt pusztulnak el, vagy az ezt követő szakasz során, amikor olajba és savba dobják őket, hogy a héjakhoz tapadt húst leoldják. Ha még ezután is marad valami a héjak és csigák belsején, azt munkások saját kezűleg lekaparják, és így küldik tovább a kifejezetten erre szakosodott „művészeknek”, akik faragják és festik őket, hogy minél szebbek és eladhatóbbak legyenek.

A kereskedők természetesen nem foglalkoznak olyan apróságokkal, hogy milyen kagyló- és csigafajok veszélyeztetettek: a fent említett cikkben például szó esik az ujjacsigáról és a zöld turbáncsigáról, ezek mindegyike védett faj Indiában, és szigorúan tilos halászni. Nagyon kevés olyan faj van azonban, amelyet véd a védett fajokra vonatkozó nemzetközi kereskedelmi törvény (Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora, CITES), így nagyon nehéz fülön csípni azokat a kereskedőket, akik ilyen módon halásszák és dolgozzák fel a szuvenírnek szánt kagylókat.

Az állatkínzással kapcsolatos problémák mellett a halászat és kereskedelem ezen formája a környezetet is súlyosan károsítja, hiszen ezek a kagylók és csigák fontos szerepet játszanak a tengerek és óceánok ökoszisztémájában. Ha havonta több száz tonnányi puhatestűt emelünk ki a tengerekből, azt már bizony megérzi a többi állat is, amelynek mindennapi élete össze van kötve a kagylókkal és csigákkal. Arról nem is beszélve, hogy a kutatók a kagylókat az ökoszisztémák egészségének kulcsfontosságú szereplőjeként tartják számon.

Éppen ezért erősen ajánljuk, hogy a nyaralóhelyeken kagylókból készült termékeket és kagylógyűjteményeket inkább ne vásárold meg, mert ezzel olyan kereskedelmi ágazatot támogatnál, amely kínozza az állatokat, és felborítja a környezet ökológiai egyensúlyát. Ehelyett inkább szedd te össze a partokra kisodort, természetes módon elpusztult kagylók héját, mert ezzel egyáltalán nem ártasz a környezetnek, és az állatoknak sem.