A Cornell Egyetem kifejlesztett egy olyan technológiát, amelynek segítségével mindössze két lépésben lehet energia az ételhulladékból. Mivel az ételhulladék mennyisége amúgy is óriási probléma, ez különösen hasznos lehet az ökoszisztéma számára.
Általában, ha az ételhulladékból generált energiáról beszélünk, a folyamat tartalmaz úgynevezett anaerob lebontást, azaz baktériumokat, amelyek szépen lassan megeszik és megemésztik az ételt, és végtermékként metánt gyártanak, amelyet aztán üzemanyagként használhatunk fel. A Cornell Egyetem módszere azonban jócskán leegyszerűsíti a folyamatot. A hidrotermikus cseppfolyósítást használja fel úgy, hogy a hulladékot nyomás alá helyezi, és bioolajat készít, amit aztán bioüzemanyaggá lehet konvertálni. Az olaj kivonásával az élelmiszerhulladékból vizes folyadék marad.
Ez az első lépés. A második lépés során a vizes folyadékot egy anaerob emésztőeszközbe teszik, ami pár nap alatt metánt varázsol belőle. Itt a gyorsaságon van a hangsúly – ha csak anaerob emésztést használnánk, hosszú hetekig kéne várni, amíg hasznát vesszük az ételhulladéknak. Az egyetem módszere felgyorsítja a folyamatot, és már a bioolaj kisajtolásával is energiát nyer.
Az ételhulladék egyébként az egyik legnagyobb környezeti és társadalmi probléma. A fejlett országok esetében általában az előállítási és felhasználási lánc legvégén, a fogyasztásnál keletkezik. Az Európai Parlament nemrég megszavazta, hogy 2025-re az ételhulladékok 30 százalékát, 2030-ra pedig az ötven százalékát mérsékeljék. Mindezt két lépcsőben akarják megoldani: az egyik fontos tényezője hogy az élelmiszer-adományokra vonatkozó szabályozást felül kell vizsgálni, és kicsit megengedőbb politikát folytatni vele kapcsolatban.
