A nagy közép-európai energiajátszma – 2. rész
Németországnak az Energiewende következtében különösen nagy szüksége lett arra, hogy zökkenőmentesen jusson orosz földgázhoz. A kölcsönösen előnyös orosz–német gázkereskedelmet az – Ukrajnát és Lengyelországot is elkerülő – Északi Áramlat gázvezeték biztosítja.
„Németország abban érdekelt, hogy közvetlen kapcsolat kösse össze Oroszországgal. Így a zöldenergiára való átállás és az ehhez szükséges földgázmennyiség beszerzése nem függ az esetleges kelet-európai válságoktól” – mondta Pócs Balázs, a MET szóvivője.
Németországot és Oroszországot a Balti-tenger alatt már összeköti az Északi Áramlat 1 nevű gázvezeték, amelyet 2011-ben adták át. A kapacitás növeléséhez megépítenék az Északi Áramlat 2-t is, amely az 1-es ikervezetéke lenne, nagyrészt ugyanazt a nyomvonalat követve a tenger alatt.
2015 közepén jött létre a megállapodás, hogy a Gazprom a holland–brit Shellel, a német E.ON-nal és az osztrák OMV-vel közösen építi meg az új, vízalatti vezetéket, amelynek átadását 2019-2020-ra tervezik. Az idén a francia Engie is beszállt az üzletbe.
A tenger alatt gázvezetéket építeni persze jóval drágább, mint a szárazföldön. Az Északi Áramlat 2 mögött elsősorban nem is gazdasági, hanem politikai racionalitás áll. Németország egyrészt így érzi szavatolva az energiabiztonságát. Másrészt a vezeték kiépítése után akár olyan helyzet is kialakulhat, hogy a német gazdasággal szoros kapcsolatban álló közép-európai országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) német közvetítéssel jutnak orosz gázhoz. Ez még inkább megerősítené Németország pozícióját.
Ennek azonban sokan nem örülnek. Sorozatunk következő részében az Északi Áramlat 2 ellenzőiről lesz szó.
Forrás: MET Hungary
