Az indiai Ahmadábád lakói nagyon féltik az évezredes műemlékeiket a szmog és egyéb környezetszennyezésből fakadó szennyeződésektől, részletes tervük azonban még nincs arra vonatkozóan, hogy mit akarnak tenni az óváros megmentéséért.
Ahmadábád óvárosa idén júliusban kapta meg az UNESCO világörökségi címet, városként elsőként Indiában. A 600 éves épületegyüttes kinevezésével kapcsolatban sokáig vitáztak a szakértők, mivel ugyan jelentősége vitathatatlan, az országnak és a városnak sincs terve arra, hogyan óvja meg a pusztulástól.
Ahmadábád 5,1 milliós lakosságával a hetedik legnagyobb városi agglomeráció Indiában, 1411-ben mint a Gudzsaráti Szultanátus fővárosát alapították. Számos történelmi épület fennmaradt eléggé épségben, azonban most a szemét, a közlekedés és az emberek nemtörődömsége fenyegeti a túlélésüket.
A hatóságok azt remélik, hogy az UNESCO-elismerés majd segíti a városlakókat, hogy vigyázzanak egy kicsit jobban a műemlékeikre, és ne borítsák be őket szeméttel, valamint tisztítsák meg a szmog okozta szennyeződésektől. Ahmadábádban nem egyszerű élni: ahogyan India sok nagyvárosában, itt is szeméttel teli az összes utca, a közlekedés miatt szinte állandó a szmog, és rengetegen élnek viszonylag kis területen. A modern városrész zsúfoltsága miatt szennyeződik és erodálódik az óváros is. A régi utcák nem autók számára épültek, a helyiek mégis úgy használják őket, mintha modern betonutak lennének.
Azért persze vannak intézkedések arra vonatkozóan, hogy az óvárost minél inkább megóvják a pusztulástól: tilos például a régi épületek közelében építkezni, de ezt nem mindenki tartja be, és illegálisan ugyanúgy felhúznak egy-egy új épületet, mintha nem tiltaná szabályozás. A városvezetés reménykedik, hogy az UNESCO-besorolás ebben is az óváros segítségére lesz.
