A vízelvezető rendszerek kevésnek bizonyulnak az olyan városokban, amelyek fokozottan áradásveszélyesek – legalább is Susannah Burley, a várostervezéssel foglalkozó SOUL NOLA alapítója így gondolja. Véleménye szerint a fák menthetik meg a városokat az áradásoktól.
A városi fák létének pozitív hozadékairól már sokat írtunk, Burley pedig most egy újabb előnyükre világít rá: minél több a fa, egy áradás annál kevésbé pusztító egy városon belül. A vízelvezető rendszerek ugyanis a legtöbb esetben korántsem bizonyulnak elegendőnek, a természetes várostervezés eszközeit kell felhasználni arra, hogy megállítsuk az áradást.
A SOUL NOLA elképzelése az, hogy ezeket a vízelvezető rendszereket tehermentesíteni kell, és megakadályozni, hogy nagy mennyiségű víz kerüljön beléjük. Ennek pedig a legegyszerűbb eszköze a vízfogó erdők telepítése, amelyek biztosítják, hogy az áradó víztömeg legalább egy része a talajban végezze.
New Orleans például az Egyesült Államok egyik legkevesebb fával rendelkező nagyvárosa, pedig ez az egyik leginkább veszélyeztetett az áradások tekintetében. Néhány kerület már intézkedett, és elkezdtek fákat ültetni – tavaly 190-et, idén 600-at terveznek. Arra is ügyelnek, hogy kifejezetten nagy vízigényű fákat keressenek, például magnóliákat, vörös juhart vagy amerikai mocsárciprus.
Ha belegondolunk, teljesen logikus Burley felvetése – szerencsére egyre többször térünk vissza a várostervezésnél is a természethez, és egyre kevesebb mesterséges eszközzel próbáljuk meg kordában tartani az általunk okozott károkat.
