Az elmúlt 30 évben nem nőtt a mikroműanyag mennyisége a Balti-tengerben

Mindezt úgy, hogy ugyanebben az időszakban a műanyagtermelés elképesztő mértékben megugrott. A meglepő tanulmány a Science of the Total Environment tudományos folyóiratban jelent meg.

Annak ellenére, hogy a világ műanyagtermelése elképesztő mértékben növekszik, az elmúlt harminc évben nem nőtt a mikroműanyag mennyisége a Balti-tengerben. A mikroműanyagok emberi használat által kerülnek bele a bolygó vizeibe, általában a kozmetikai szerekből és a nagyobb műanyagokból letörögetve maradnak fenn. Egy 2014-es tanulmány szerint több mint 5 billió műanyagdarab úszik a világ tengereiben, ennek pedig 92 százaléka mikroműanyag, vagyis kisebb, mint 5 milliméteres.

Ennek ellenére a Balti-tenger valamiért tartja magát. A Koppenhágai Egyetem, a DTU Aqua és a kieli GEOMAR közös kutatásából (amely az első hosszú távú, nagyobb időszakot felölelő mikroműanyag-kutatás a térségben) kiderült, hogy az elmúlt harminc évben egyáltalán nem emelkedett a mikroműanyag mennyisége a Balti-tengerben, ami így ellentmond a korábbi feltételezésnek, miszerint a műanyagtermeléssel és –használattal egyenes arányban a tengeri szennyezettségnek is növekednie kell.

A kutatók 1987 és 2015 között figyelték meg a víz és a benne élő halak szervezetének mikroműanyag-tartalmát. A vizsgálatok során minden ötödik halban találtak mikroműanyagot, de a hosszú periódus alatt ez az arány egyáltalán nem változott. Mivel a műanyagnak átlagosan 100 évre van szüksége a lebomláshoz, és egyre több műanyagot fogyasztunk és termelünk, mégsem nő a mennyisége a vizekben, felmerül a kérdés: hová tűnik a műanyag?

A mostani kutatáshoz képest az eddigi ehhez hasonló tanulmányok csak nagyon rövid időt ölelnek fel, így kevésbé számottevőek, mint ez a kollaboráció. A Balti-tengerben egy köbméternyi vízben 0,3 mikroműanyag-szálat találtak, ami egyáltalán nem mondható soknak – hová tűnhetett a többi, amit megtermeltünk?